Philippe Jaroussky - Elégie

Francia dal, kivételesen nem rap!

Philippe Jaroussky - Elégie

Music by Jules Massenet

Elégie

Rêve d'un bonheur effacé

Mon coeur lassé,

T'appelle en vain dans la nuit.

Tendres serments échangés,

Soirs enivrés,

Vous reposez dans l'oubli!

C'est la fin des beaux jours

O souvenirs de nos brèves amours

La nuit descend lentement sur nos coeurs

L'automne effeuille les fleurs

La paix du soir vient adoucir nos douleurs,

Tout nous trahit tout nous fuit sans retour,

Tout nous trahit sans retour.

Elégia

Álmodom az elmúlt boldogságról.

Megfáradt szívem

Téged hiába hív az éjszakában.

Könnyedén tett ígéretek,

Megrészegült esték,

Ti már a feledésben nyugszotok!

Vége a szép napoknak,

Ó, rövid szerelmeink emlékei!

Az éjjel lassan száll szívünkre,

Az ősz letépi a virágok szirmait

Az este békéje megédesíti fájdalmainkat,

Minden megcsal minket,

Minden megszökik előlünk,

nem tér vissza.

Minden megcsal,

s vissza nem tér.

Elegy

Dream about happiness effaced

My heart is weary

Calls you in vain in the night

Exchange of tender oaths

Inebriated evenings

You rest all in oblivion!

This is the end of beautiful days

Oh, memories of our short loves

The night falls slowly on our hearts

Fall sheds the flowers

The peace of the evening sweetens our griefs

Everything betrays us and flees without return

Everything betrays us and has no return.

Paroles Lyrics Translated

Philippe Jaroussky - Elégie

Album: Opium

Wallen feat. Shuriken - Celle qui a dit non

Aki nemet mondott

Annyi mindenen nevethetek, mert túl sok minden van,

Amivel nem tudnék ozmózisban lenni

Szeretnem megköszönni neked, Malik

A szövegeid világítottak rá, ki vagyok

Alapok, amiket a várostól a stúdióig használok

Miskina, de Sulée is tudja, mit érek

Csatlakoztam az utca frontjához

Nem, én nem tartozom az eladottak csapatához

Mikor az irodájukba hívnak, odamegyek

Különleges cuccot akarnak a sikerhez

Mondják, működjek közre

De én inkább a különcök különítményéhez csatlakozom.

Vannak, akik igent mondanak,

Vannak, akik nemet mondanak

De azok, akik igent mondanak, már dezertáltak a frontról

Vannak, akik igent mondanak

Vannak, akik nemet mondanak

Én nemet mondtam…

Az identitásom áll szemben a sikerrel

Inkább énekelek szitává lőtt szívvel

Fedezékben vagyok

Hajthatatlan, megvesztegethetetlen.

Gyakran gondolok apára

A harcom,

Sikeres, ha elérek hozzá

Amikor a terveinkről beszéltem

Apa, akit szeretek azt mondta, InshAllah

Augusztusban reméltem, visszatér az országba

De az útja befagyott a repülő rakterébe

Semmi nem hozza már őt vissza

Az őrült szerződésük sem

Miközben a verseny a meggazdagodásért elválaszt minket,

Mindannyian az igazság oldalára állunk

A fivérem úgy tett, mint Malcolm, azért, hogy jobban éljen

Már csak Isten előtt pihenhet meg.

Vannak, akik igent mondanak,

Vannak, akik nemet mondanak

De azok, akik igent mondanak, már dezertáltak a frontról

Vannak, akik igent mondanak

Vannak, akik nemet mondanak

Én nemet mondtam…

Az identitásom áll szemben a sikerrel

Inkább énekelek szitává lőtt szívvel

Fedezékben vagyok

Hajthatatlan, megvesztegethetetlen.

Shuriken:

A semmiből jöttem, ahol üresség vett körül

Mohó vagyok, de nem ostoba, hanem egy kamikaze szervál

Engem nem kapnak el, mint Geronimót

Nem meztelen csiga nyála vagyok, mint Bayard

Fotók csapáshulláma vagyok, ami szétszaggatja a neont

Míg lent a párducok várnak, a semmi

Tudom, hogy azt akarják, hagyjam abba

De a hangom túl sok, kimérák árnya

Az út kitisztul, mikor felbukkan a tanto

Düh nélkül fürdik az én művészetem a vérben

Kőízű szavak áldják az isteneket

És segítenek, hogy földet érjek, mielőtt a harc elkezdődik

Fénylő szablyámmal vágok helyet a telt rímeknek

És ha semmi esély arra, hogy nyerjek, sem sajnálom

A szabad lélek tükörképe nem reszket meg

Úgy bánok az igékkel, mint a fegyverrel

Már megrészegültem a nektártól, amit a könnyekben néha találok

Aláírtam egy szerződést, és ez a darab most egy lábjegyzet

Wallen, Shuriken az eredmény a bizonyíték, nekünk már csak ez hiányzott

Ha ez így sokkal jobb

Ha azt gondolod, hogy a dicsőségtől megváltozom,

Mosd ki a fejedet

Az enyéim tudják, hová megyek.

Vannak, akik igent mondanak,

Vannak, akik nemet mondanak

De azok, akik igent mondanak, már dezertáltak a frontról

Vannak, akik igent mondanak

Vannak, akik nemet mondanak

Én nemet mondtam…

Az identitásom áll szemben a sikerrel

Inkább énekelek szitává lőtt szívvel

Fedezékben vagyok

Hajthatatlan, megvesztegethetetlen.

Most levegővé válik minden,

Mi csak magunkban bízunk

A ruhák büszkén menetelnek,

Ruhaujjukkal összekapaszkodnak,

Várnak a szezám táruljra,

De az ajtó zárva marad

Anélkül, hogy sokan lennének azok, akik

Fején találják a szöget és sorban megszöknek

Hogy aztán térden állva végezzék a végén

Az enyéim nevében, jól odateszem

Csak okos szavak hagyják el a torkomat a helyről, ahonnan jövök

Azt hiszik, hogy…

Meg kell érteniük, hogy nem vagyunk gonosztevők

Mint „A sógun”-ban

A büszkeség, ez minden

Hányan álmodnak Cancunról a kebabosnál ott szemben

És ezért üres a zsebük,

De én az életem nem árusítom ki.

Megjegyzés:

Inshallah: "Isten segítségével" - arab

Tanto: japán kard

NTM - Laisse pas trainer ton fils

A 2000. év hajnalán

A fiataloknak nem ugyanaz többé a leosztás

Annak is, aki szenved

Annak is, aki mindent

Jól csinál, sem lesz több munka

A hurok szorul, a rendszer a víz alá nyomja a fejeket

A fiatalok teljesen készek, csendben ereszkedtek le

Az egyetlen értelmes kiút az utca

Nem gond ez azoknak, akik felkészültek rá, hogy ha lehet

Néhányan közülük jól jönnek majd ki ebből

De másoknak, ez világos, hogy nem lesz könnyű

Lerántani a lelplet, nem elég csak eladni a kannást

Meg kell tartani a területet holnapra

Biztosítani, hogy a sajátjaink jól legyenek

Elkerüljék a pofonokat

Megőrizzék az érintetlenségüket

Az egyesült egységes csapatot

A csapata kompakt, egységes,

figyeld, ahogy szkennel téged, hogy megtartsd a kapcsolatot

Vagy ha úgy döntesz, hogy elmész,

Kerüld el a piroslámpás negyedeket

Soha ne menj szabadságra

Ez az, amit akarsz a fiadnak?

Azt akarod, hogy így nőljön fel?

Én nem tudok tanácsot adni, de ha nem akarod, hogy megcsússzon

Figyelj rá, amikor beszél, hallgasd!

Ne engedd, hogy máshol keresse a szeretetet,

Amit a te szemedben kell meglelnie.

 

Ne engedd szenvedni a fiadat,

Ha nem akarod, hogy megcsússzon

Hogy bajt hozzon a fejedre

Ne engedd szenvedni a fiadat,

Ha nem akarod, hogy megcsússzon

 

Francba, hát hogy mondta nekem: „Soha nem akartalak!”

Ezekkel a talán túl ittas szavakkal, de végülis hihető,

Hogy az apám megpróbált tenni az ellen, hogy megismerjem az utcát

Én azt gondoltam, ott jobbat találok

Tizennégy évesen koreérett kölyök

Homályos kép, olyan mint egy csoda

Egyre több tiltott dolog, csak elég hosszú fogak kellenek

Nagyot harapni az életből, mindent elvenni, amit lehet

Az utca tudta, hogyan ragadjon meg, hiszen megbízott bennem

Ami az apámmal képtelenség volt

Egyikünk sem akarta összegyűjteni a darabkákat

Minden próbálkozás azt mutatta, hogy túl sok egónk van

Az apám nem volt énekes, szerette a mocskos mondókákat

Különösen azt a fajtát, ami olyan, mintha hasbarúgnának

Azt hitte, jól játszik. Nem akart, soha nem próbálta

Visszafogni a beképzeltségét, ami elvágta a családi kapcsolatokat

Napról napra éreztem, hogy kalitkába zárt madár vagyok

Úgyhogy változtatnom kellett, megtalálnom a saját utam

Embereket, akikkel együtt lóghatok

Sajnálom, ha túl szókimondó vagyok

 

Ne engedd szenvedni a fiadat,

Ha nem akarod, hogy megcsússzon

Hogy bajba keveredjen

Ne engedd szenvedni a fiadat,

Ha nem akarod, hogy megcsússzon

 

Mit akartál, mit tanuljon a fiad az utcán?

Mit gondoltál, ott milyen virtust tanítanak neki?

Nem láttad, mennyi mindent lehet ott kint

És a halál közelségét mennyire érezni?

Amikor azt a levegőt szívod, haver már rég élőhalott vagy

Megzakkansz

Az erőbe, hogy tegyen egy kört

Az agyad cserbenhagy, aztán csak filmszakadások

És az igazán nem jó, mikor elveszted az irányítást

Amikor mások szemében a szereped egyre jobban játszod

A csavargó szerepet, csak azért, hogy

Azt mondják, te is a család tagja lettél

Őrület, de tényleg így van

Tudnod kell, hogy itt lenn még inkább harc a túlélés

Hátbaszúrnak, ütőkkel vernek szét

Menekülés és paff, a sok verekedés

Ne engedd el a fiad

Ha nem akarod, hogy megcsússzon

Hogy bajba keveredjen

Ne engedd, hogy szenvedjen

Assassin - Sérieux dans nos affaires

Mi komolyan vesszük a dolgainkat

Komolyan beszélünk a testvéreinkhez

Minden írott lemez az igazság egy része

Itt nem lehet viccelődni

Ma már túl sok embert érint ez

Mi komolyan beszélünk a közönségünkhöz

Azért, hogy ne idealizáljon egy MC-t sem

Mindannyian kiemelkedőek vagyunk

Senki nem hat rám, mert mindenki egyedi

Hányan értik ezt meg? Hányan halnak meg túl hamar?

Ismétlem

 

Ritka az olyan rapper, akinek megnézed a munkásságát és azt mondod, huh

Ez a fickó nagyon üt

Az ő sztorija nem zavaros

Hol? Hol lehet ellenőrizni?

Hol lehet megtalálni?

A menő rapperek albumain, vagy a saját crew-jáén?

Assassin – a jövő bizonytalan

Amikor a hiphop az eszköz arra,

Hogy visszaadjuk a reményt a kölyköknek,

A csajoknak, a régieknek, a kemény magnak

Rockin’, Rockin’ mindenkit felülmúl, itt megy a jumpin’ jumpin’

Az én kifejezéseim miatt tüntetések törnek ki

És amikor átveszem a helyedet

Mindenki tudja, az én nevem

Emlékezzetek, hogy régen egyik rádióból sem szólt hiphop

És ma már nem akarnak mást csak, hogy legyen belőle pop

Egy basszus, egy bass-drum, egy charlest, egy pergő

Több mint 15 év karrier

Az igazságszolgáltatásnak még mindig a kurva anyját!

Igen, haver, komolyan kell venni a dolgokat

Azt akarom, hogy a testvéreim itt táncoljanak és ne a börtönökben

Legyenek csapatok, akik ellenállnak a szerencsétlenségben is

A zenénk populáris

Képviseljétek és legyetek rá büszkék

Ez a zene a hajléktalanoknak

A csavargóknak, akik megszöktek a rendszerből

Azért csinálom ezt, hogy hallgathasd

 

Mi komolyan vesszük a dolgainkat

Komolyan beszélünk a testvéreinkhez

Minden írott lemez az igazság egy része

Itt nem lehet viccelődni

Ma már túl sok embert érint ez

Mi komolyan beszélünk a közönségünkhöz

Azért, hogy ne idealizáljon egy MC-t sem

Mindannyian kiemelkedőek vagyunk

Senki nem hat rám, mert mindenki egyedi

Hányan értik ezt meg? Hányan halnak meg túl hamar?

Ismétlem

 

Nem értettél meg

Túl hamar léptél le

Majd meglátjuk, ki lesz a burzsoá és ki marad a szomorú gettóban

Kiből lesz a magányban fürdő öreg

Vagy fiatal, akit megvernek, mert rosszul viselkedett

Kiből lesz apa, akit tisztelnek a szolgálatkészségért

Vagy akit megszégyenítenek a bunkó gyerekei

Olyan, aki nem teheti be a lábát a negyedbe

Az idő a történelemnek mesél, és egy nap kiderül az igazság

Emberek halnak meg az utcán, senki nem segíti fel őket

A halál valóságos, nálunk mindenki próbálja elkerülni

Vállainkat egymásnak vetve állunk a testvéreimmel,

Akik nem szúrnak hátba, ha megfordulok

Köszönöm a nőnek, aki mellettem van

Amikor szükségem van valakire, akivel beszélhetek

Akinek sírhatok

Akit megölelhetek, csókolhatok. Te is ismered ezt!

Az én szavaim egy irányba mutatnak, egyre érettebbek

És minden rendőr tudja, hogy én a veszélyt reprezentálom

Egy felvilágosult nép kerületének leszármazottja

A béke fénye világít elveszett testvéreim útjára

De itt háború van, virágzik az erőszak, a fiatalok elszabadulnak

Ezért mi komolyan vesszük itt a dolgokat, lefújjuk a falakat a sugárutakon

Nyissátok ki az ajtókat, legyen több mozgalom, ne csak show business

Az Assassin csapata ellenáll, senki nem vonhat kétségbe

Én szeretetet akarok, szerelmet és barátságot

 

Mi komolyan vesszük a dolgainkat

Komolyan beszélünk a testvéreinkhez

Minden írott lemez az igazság egy része

Itt nem lehet viccelődni

Ma már túl sok embert érint ez

Mi komolyan beszélünk a közönségünkhöz

Azért, hogy ne idealizáljon egy MC-t sem

Mindannyian kiemelkedőek vagyunk

Senki nem hat rám, mert mindenki egyedi

Hányan értik ezt meg? Hányan halnak meg túl hamar?

Ismétlem

 

Egyedül vagyok ezen a tengelyen, a sugárzásom rosszabb, mint

A France Internationalé, az Europe 1-é, a TF1-é vagy az MTV-é

Amikor hagyom az egészet a francba, hogy magától menjen, mint tette Lee Scratch Perry

Nem biztos, hogy újjászületünk, úgyhogy az életem ki kell használni

Nem biztos, hogy újjászületsz, úgyhogy az életedet használd ki

Én nem számolgatom a munkanélküliséget, a szavazatokat, sem a minimálbért

A felmérés mindennapos, a holnap ma van

Tudatában vagyok minden percnek, amit megélek

Kevesen értenek meg, mert már túl sok az érintett

Sokan elfordítják a tekintetüket

A füsttől vörös lesz a feldühödött testvérek szeme

Az elveszetteket össze kell gyűjteni!

Én tudom, és te is tudod…

 

Mi komolyan vesszük a dolgainkat

Komolyan beszélünk a testvéreinkhez

Minden írott lemez az igazság egy része

Itt nem lehet viccelődni

Ma már túl sok embert érint ez

Mi komolyan beszélünk a közönségünkhöz

Azért, hogy ne idealizáljon egy MC-t sem

Mindannyian kiemelkedőek vagyunk

Senki nem hat rám, mert mindenki egyedi

Hányan értik ezt meg? Hányan halnak meg túl hamar?

Ismétlem

Oxmo Puccino - 365 jours

Oxmo Puccino: 365 nap

Album: A béke fegyvere (L’arme de paix)

 

A betonon kopog az eső

Nincs ablaktörlő

Sír a szélvédőm

A kedvem a jégnél is keményebb

Aki azt mondja, az idő pénz

Téved

Az eurókat vesszük, nem az órákat

Rendelek egy kávét, mielőtt megfőzöm a szöveget

Már túl sokat írtam, a jussomat kérem

Még mielőtt feloldódna a cukor 

Sokszor sietek, az idő fontos nekem, barátom

Ha nem tudsz pontos lenni, jobb volna teleportálnod

Ha elkerüljük egymást, nem lesz következő alkalom

Az élet rövid, a halálnak van ideje

Reggel születsz, délre felnősz, 20 óra alatt vagy már öreg

A történelem elfeledi a hősöket, nem úgy a győzteseket

 

365 nap, majd 700

Az idő a szemed láttára pereg

365 nap, majd 700

Az idő fogy, te magadat kérded

 

Az igazság azé, aki hallgatja

Kicsinyt számít csak, amit mondanak,

Hisz az idő úgyis felfed mindent.

Az idő jót tesz a szeretetnek

Nem úgy annak, amit gondolunk

A megbánás csak akkor jön el, ha a tévedés kiviláglik

A rossz idő nem a hideg vagy a szürke

Megesküszünk rá, mert nálunk erősebb, de elfeledjük.

Amikor nem tudok írni

Az a rossz idő, ami rág belül

A migrén, ami gyötör, mikor próbálsz gondolkodni

Az álmok eltávolodnak, és úgy futsz utánuk te

Egyre idősebb leszel, de egyre kisebb

Lesz a szárnyad, amivel szállhatsz

A dalom ideje fogyatkozik

Sajnálom, de nem tudok elszámolni csak hatvanig

 

365 nap, majd 700

Az idő a szemed láttára pereg

365 nap, majd 700

Az idő fogy, te magadat kérded

 

Az élet csupa szám és betű

Cseppek és literek

Csekkek és szerződések

Ez minden, amit megtehetsz

És ha többet lehet, minden lelassul

Annak a jele, hogy az eljövendő megkövet

Minden járt utat, a lépcső megfordul

Így énekelve ugrok át minden másodpercet

Az élet egy szép reggel, koszos vagonokkal

És  a kalandorok szerencséjével

Nem várom, hogy megerősítsenek

A világ egy nagyja vagyok

A fénnyel alkotok,

Mert az árnyék ura vagyok.

 

365 nap, majd 700

Az idő a szemed láttára pereg

365 nap, majd 700

Az idő fogy, te magadat kérded

Rap ta France - 1976

1976            

Émeraude, Petites-Écuries út, Párizs. DJ: Sidney

 

Sidney: 11 éves korom óta vagyok a színen Sidney néven. Énekeltem, kellett valami művésznév - az igazi nevem Patrick Duteil -, ami nem jön rosszul, ha az embernek rythm’n blues együttese van. 74-ben felajánlottak egy DJ-állást, mivel nagy lemezgyűjtő voltam. Egy fazon, aki diszkót akart csinálni a bárjából, keresett valakit, akinek vannak lemezei. Tizenkilenc éves voltam. A hely neve Rocco Club volt, Párizsban a Château-Rouge-i metróállomásnál. Ez egyike volt azoknak a diszkóknak, amik közönségében elsőként keveredtek az afrikaiak és azok, akik az Antillákról jöttek. Soknemzetiségű hely volt. Azelőtt a nyugat-indiaiak a saját zenéiket hallgatták, az afrikaiak pedig csinálták a saját, afrikai bulijaikat, és a franciák a francia bulikat, senki nem keveredett.

                Miután húszévesen leszereltem, csináltam meg az első saját bizniszemet a testvéremmel, Kennyvel – egy kis klubot a fehér metróvonalon, a Duc de Brabant megállónál. Természetesen, nem tartott sokáig, nem mentek túl jól a dolgaink. Aztán találkoztam egy orosz származású zongoristanővel, az övé volt az Émeraude. Ott nyomtam live-ban a cuccot, ez úgy jött, hogy egyik este egy nézeteltérés után nem volt senki, aki pakolja a lemezeket. Hazamentem hozzánk a Courneuve-re, Mobylette-be, lemezekért.

Így működtettük az Émeraude-ot 76-ban. Az Émeraud egy négyszázötven férőhelyes pinceklub volt. James Brownt raktam fel, funkot, salsát, mindenfélét. Akkoriban nem akadt semmilyen riválisom Párizsban, én voltam az egyetlen, aki ilyesmiket játszott le. A többiek mind diszkózenét nyomtak. Kitaláltam egy saját szlogent: "Émeraude Club, az egyetlen antidiszkó diszkó." A törzsvendégek közt már ott volt a kölyök Gangster Beat is. Egy nap kijelentette, hogy nem megy vissza az Antillákra - inkább beült funkolni az Émeraude-ba.

La Caution - Thé à la menthe

Menta tea

Nikkfurie:

Kiskoromból van egy emlékem madame Nicole-ról

Tanárnő, aki azt gondolta, az iskola nem fekának való

Piros műanyag csizmával hordtam a lyukas kordnadrágot,

Egy gyapjú pulcsit, egy kosaras dzsekit vagy trikót

A fodrász, hogy létezem még arról sem tudott,

De biztosítalak, az első, aki meglátott, felmondott rögtön

Habár fiatalok és ártatlanok voltunk, a taknyunk Kleenex[1] nélkül csöpögött

Zátonyra futtattuk a világot a haverjainkkal és az ideáinkkal

Vandálkodtunk szülők nélkül és csavarogtunk

A szomszédok, akik nagy rasszisták voltak, hogy pontosítsunk

Mi rosszul neveltek voltunk, nálunk még a német juhászuk is jól fésültebb volt

Én ebben nem hiszek, soha nem is hittem

Mert a szülői szeretet az, amit soha nem kaptam

Csak azért, hogy ne álszenteskedjek: ami kiüt engem

Az a nahané[2] virtusa, vagyis a menta tea.

 

Hi-Tekk:

 

Az első korszak a nyomornegyed csavargó hangulata

Egy bárban Barbès-ben: menta tea, kuszkusz és tagine[3] az étlapon

Szkopitonok[4] Mouloudnak, Saïdnak és Abdallâh-nak

Szörnyű akcentussal mondja, hogy nincs több salamalec[5] Hassan, az atléta

Aki Algériából származik, a tamanrasseti Hollywoodból

Még több menta tea, csak keserű eszmecserék

Mint az elme betegsége, fáj a fejem, Adidas Stan Smith-ben nyomulok

501-es Levi’s-ben, ez jó, nekem tetszik. Íme, ez itt a támadás.

Úgy tucatnyian, vagy többen már ölnének.

Ez a Franciaország engem dezintegrál. Úgy kezelik az arabokat, mint a barbár nyomorékokat

Csesződjön meg a barbecue, a steak és a gyors kaja kultúrája

Afrikában dzsellabát[6] és a casablancai Oujda len ruháját viselik

Ez banális a citében és én leszarom, mert csak éhen halok.

A nappalimban gyűr le, a fájdalmam és az örömöm összemosódik

És ez minden, ami megmarad a kulturális örökségünkből.

 

Nikkfurie:

 

Nastase-féle kamaszkor és 501-es

Zselézett haj, funky kazetta és az öregem 505-ösben

De jött a probléma nagy P-vel

Mindenkit megrázott vagy felrázott

Az ártatlanság után jött a pesszimizmus

A nagy hevületben a jó útja meggörbült

Kinyújtottam érte a kezem, de csak egy pofont kaptam a boldogságtól

Csak a pénz és a büszkeség tehet engem igaz emberré

De itt meggyanúsíthatnak azzal, hogy ha lehetne, amit tudsz, te elvennéd

Nekik csak egy arab kell, egy fekete, ha valami konkrétumot akarsz.

Esélyünk az volt arra, hogy soha ne vegyenek komolyan

Kerülgetni az ürességet anélkül, hogy veszélyeset ugranánk

Úgy vezetjük az életünket, ami messze van az angyali ugrástól

A suliban a mi keselyűink néztek szembe Baudelaire Albatroszával[7]

Végül is a rapben találtunk magunkra a valós támadásokkal szemben

A recept: sampler, toll és menta tea.

---

[1] Kleenex, zsebkendő márka

[2] Nahané: menta

[3] Tagine: észak-afrikai étel

[4] Régi videóklipek, a hatvanas években ez volt a zenei videók neve

[5] Túlzott udvariaskodás, udvariassági formula

[6] Hosszú, kapucnis tunika

[7] Charles Baudelaire: Albatrosz című versére utal